Kalandregény

Egy igazi kalandregény,
ahol megszökik egy lány,
vágyott, tiltott szerelem,
az élet országútján...

Egy bűvös, édes románc,
mit kísért átok, áldás.
Egy kegyes-kegyetlen tánc,
ahol nincs elszakadás.

Kölcsönösen nemesült
erős, túlélő hajtás,
szenvedélyből édesült,
ösztönző viszonzás...

Szerelem, mi hatalom.
Egy láng, amely tán örök.
Lélekedző bizalom,
az út bármilyen rögös...

Hol sírva, hol mosolyogva,
annyi megélt vihar után,
még most is kézen fogva,
EGYÜTT a fiú és a lány...

S mint a rózsa tüskéje,
mi virágait óvja,
jóban-rosszban zenéje,
már büszkén zengő óda.

Alkony
Zagyi Gáborné