Zsákutca

Sehová nem vezet, már
megint egy zsákutcában..
tanácstalanul ácsorgok,
elveszve, a világban..

Másik útirány kell,
hol nem ütközök falba,
de fogytán az erőm..
feladom gondolatba.

Aztán összeszedem magam,
minden erőm, bátorságot,
megint visszafordulok,
s merre jöttem kitalálok..

Befordulok a következő
újabb ígéretes sarkon,
vakmerően lépek tovább,
hűen kísér az alkony..

Szaporázom lépteim ,
reménytelenül esteledik,
de már hiába keresem,
a járdaszegély virágait..

Megállok, nézek előre,
egy újabb szürke kőfal..,
fáradtan fordulok meg,
reménytelen álmaimmal..

Alkony
Zagyi Gáborné