Beengedlek az álmomba,
hallod, látod amit érzek,
féltve őrzött világomba,
ahol vágyódik a lélek.
Utazunk érfolyó gőgjén,
szeszélyes hullámok között,
háborgó mélység peremén,
hol a sors vadul hömpölyög.
Látod a békém szigetét,
minden rejtekét bejárod,
hallgatod bűvös ütemét,
az édes ízét vigyázod.
Képzeletnyi napkeltében,
életre kel egy keringő...
Csak TE meg ÉN hangjegyekben,
s köröttünk izzó levegő...
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése