Hullámvölgyek

Tolongó bírák...
Szabnák az utat.
A múlt árnyék.
Bukott indulat.

Súlya vállamon,
gőgje megtagad,
nyújtom a kezem,
érint virradat.

Békés ébredés,
jelen simogat.
Fehér lapra írt
ok és okozat.

A jövő kérdés,
ígért fokozat,
itt nincsen mérték,
a vágy simogat.

Hullámvölgyekben,
változó áramlat,
nincsen hely, ahol
mindig süt a nap...

Van, hogy megfagyok,
az ég is rám szakad...
Van, hogy én vagyok
a legboldogabb...

Alkony
Zagyi Gáborné