Infúzió...

Figyelem, ahogy csöppen,
még romlatlan, bűntelen,
helyet követel, a még
színtelen, jellemtelen.

Részemmé olvadó jel,
még csendben feszül, perel...,
de alázattal vegyül.
Csituló láz..., überel.

A test csupa tagadás,
pedig békítőn üzen
ösztönszerű vágy, tudom
nem szégyen, ha vétkezem...

... a pillanat most megáll,
mint aki mérlegel,
lehet az ördög csókja.
Tán magának követel...

Alkony
Zagyi Gáborné