Lobbanó...

Fél életnyi
villanásban,
megtört fények
világában...

Csillagomat
néha láttam,
vakon óvtam,
félhomályban.

Álom űzött,
vitt a lábam,
sarkos óhaj
lelki társam.

Hitszegő, a
csend átkában,
renegát, a
sors árkában.

Megfürdöttem
izzó lázban,
s a kihűlő
szivárványban.

Sóhajnyi tűz,
egy szikrában.
A lemondás
hamujában.

Lobbanó fény
válaszokban,
lángra gyúló
alkonyatban...

Alkony
Zagyi Gáborné