.
Mint egy feltépett boríték,
melyben ott a várt üzenet,
mit ér sértetlen büszkeség,
ha önmagad sosem lehetsz...
Mit ér önkínzó fájdalom,
azt soha senki nem érzi,
mit ér könnyed a tegnapon
ki nem éli, meg nem érti.
Mit ér a holnap, ha a jelen üres,
ha frázis, messze jár, látod itt hagyott,
jeltelen, lélektelen... Becsületes...
Mégis gazdagabb, ki egyszer jóllakott...
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése