Reggelem...

Ébred velem,
negédesen,
dédelgetem
türelmesen.

Nem sürgetem,
de figyelem,
békés csendem
még bűntelen.

Bár védtelen,
nem cipelem,
meg nem vetem,
terelgetem.

Nem lételem,
csak eleven,
néha selyem
kő szívemen.

Oson csendben,
lábujjhegyen,
kiált, üzen
érzelmesen.

Szól ékesen,
elképzelem,
tenyeremen
érinthetem.

Az ég kékjén
mosoly terem,
lepel legyen
bús lelkemen.

Alkony
Zagyi Gáborné