Rossz álom...

Koppannak lépteim
az álmaim kövén.
Nem látok túl, sűrű
könnyeim ködén.
Érzem, hogy fáj,
tép ott legbelül,
valami elszakadt
befejezetlenül...,

könnyebben lélegzem,
mégis kín a sóhaj,
túl nagy a csend,
hiányzik a zsivaj...
Hová? Merre menjek,
nem látom az utat,
kéne egy jel, intés,
ami irányt mutat...,

figyelem a lépést,
most nem hibázhatok,
a kopott követ nézem,
merre járhatok...,
ismerősnek tűnik,
sokat jártam rajta,
tisztára mosta a könny.
Ez a meg nem értés útja...

Most visszafordulok..,
nem kell erre mennem,
ijedten nézek szét...,
talán eltévedtem,
Végig simítja arcom,
egy mozdulat szelíden:
Ébredj fel drága,
ébredj kedvesem...

Alkony
Zagyi Gáborné