Szeretet

Szeretet? Egyfajta napfény,
ami szíved mélyére lát.
Ami sosem ítélkezik,
előtte nincsenek hibák.

Ami néha jobban kell,
mint egy falatnyi kenyér,
Lehetsz te vagyontalan,
ha tiéd, kincseket ér.

Veled tart a pokolba,
s az édent is ismeri,
nem mindig lát tisztán,
de jó szándék vezeti.

Nem tanítják sehol sem
szeretni hogyan, miért.
Benned..., veled születik,
akarnod kell és a tiéd.

Rabságban nem tarthatod
nem tűri a bilincseket.
A szeretet szabadságát
sem el, se meg nem veheted.

Ott van gondolatban,
szavakban, tettekben,
de ott van a csöndben,
beszédes szemekben.

Nem kér, adni szeret,
mégis, ha kap hálás.
Ha a szívedbe fogadod,
rád találhat az áldás...

Alkony
Zagyi Gáborné