Ufó a fák alatt

Lógatom a lábam,
a hinta elringat,
élvezem az estét,
jóleső kábulat.

Virágzó akácfa,
édes illatfelhő,
mesét súg fülembe,
a hízelgő szellő.

Figyelem az erdőt,
a zöldellő csendet,
ilyet az ember tán
csak vászonra festhet.

Most valami mozdul,
repked a fák alatt,
egy sárga csészealj,
a szemem rá tapadt...

Csak nem ufót látok!!
Hol a szemüvegem....
ijesztő káprázat,
vagy elment az eszem...?

Bizonyítanom kell,
gyorsan filmre veszem,
szalagcímen látom,
ahogy híres lettem.

Fölteszem a gépre,
elemzem a képet,
a valóság vetett
álmaimnak véget.

Nem sárga űrhajó
nincs lappangó titok,
amit fényképeztem
hétköznapi dolog.

Beöltözött méhész
zöldes overallban,
méhei közt járkál
nagy, kerek kalapban.

Alkony
Zagyi Gáborné