Becsülök minden egyes napot,
minden percet, minden szótagot.
A napot, a szelet, csillagot,
minden átélt, hallott dallamot.
Becsülöm mi volt, a tegnapot,
a kínt, mi túlélni tanított.
A magányt, mi velem virrasztott,
a hitet, mi meg nem tagadott.
Becsülök vágyat,indulatot,
az ösztönt, lázat, gondolatot.
A vihart, csendet, alkonyatot,
velem újuló virradatot.
Becsülöm, ahogy szemed ragyog,
őszinteség, mit visszakapok.
Féltésed, ami rám mosolyog,
tükör, melyben még érték vagyok...
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése