Ott kezdődött...

Ott kezdődött, ahol véget ért
mi nem kímélt. Elszíneződött.
Az el nem követett bűnökért
hálátlan szerep az üldözött...
A vezeklés milyen tettekért?
Hisz tavaszom gyorsan elszökött.
Felejtett, eldobott vágyakért?
Mit senki nem féltett, nem őrzött.

Már nem kerestem az ütemét,
mellém szegődött, elidőzött.
Átírt tanulságot és leckét,
mi tán ezer darabra törött...
Rám adta egyszerű békéjét,
lágyan ringatott, lenyűgözött,
szinte érintem az ég kékjét...
ahol véget ért, ott kezdődött...

Alkony
Zagyi Gáborné