Tövisek...

Hűséggel ragaszkodó ,
s ápolod töviseit.
Észre sem veszed, virul,
penészként pöffeszkedik
lelkeden simogatott
gőgje, éled, csírázik...,
s te öntözöd hűséggel
a könnyedtől burjánzik.
Mosolyod kínja, sorvad
tőle erőtlenedik,
a gyökere is pusztul
ott, hol nem nevelgetik...

Alkony
Zagyi Gáborné