Erőssé teszel, ha elgyöngülök...
mikor megtorpan, s bénán ücsörög
a lendület, nyöszörög, könyörög,
míg fáradtan piheg..., s mit gyűlölök
virul, vergődök tehetetlenül ,
lelkemen mint egy megtapadt bürök
mérgezni próbál, lassan csöpörög
s összegyűlt levében megmerülök
elszívja erőm, megsemmisülök,
mégis mindig felszínre kerülök,
erőssé teszel, ha elgyöngülök...
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése