Jó és rossz vegyül, éjek, nappalok,
feldobva érmék, s én választhatok.
Oly egyszerűnek kéne lennie...
Pánik, szapora pulzus, zűrzavar,
várni egy kicsit, múljon a vihar,
eltévedni könnyű sűrű ködben...
Fej vagy írás? Mielőtt lezuhan,
őrülten gyorsul, még csiszolatlan
a választás hirtelen... Veszteség...
Idő megmosolyog, nem rejtőzik,
rám simul, oktat, hozzám tartozik,
láttatja hibáim, újrajátszás...
Leülepszik mi felkavarodott,
átláthatóvá válnak pillantok.
Az érme ugyanaz. Én változok...
Már tudom a választ, tiszta légtér.
Kezembe zuhan, simul, megdicsér,
de, hogy írás vagy fej... már lényegtelen...
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése