Egy parti sziklán állok,
ez a nyár most olyan más,
köröttem csillanó hullámok,
mint egy életre kelt látomás.
A levegő most szinte izzik,
a vízfelszín ezüstben ragyog,
hűséggel tükrözik a leckét,
mit törnek a vonagló habok.
A látványa folyton változó,
hinné az ember, hogy végtelen,
oly igézőn magával ragadó,
egy táncoló, szeszélyes szerelem...
A parton a vad románc véget ér,
itt csapódva szigorú köveken,
fényes szilánkokként robbannak szét,
s érnek földet kihunyó cseppekben...
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése