Az álom hosszú volt csupa bólogatás,
sok-sok keserű igen, alkalmazkodás.
Lehajtott fejjel, tűrés, lázas akarás,
jelző táblák között céltalan bolyongás.
Beszűkült erek, a ritmus ver őrülten,
furcsa kínverejték, a semmi bőségben,
légszomj, tovább... még levegőt... FELÉBREDTEM,
tanultam valamit... kimondtam végre: NEM!
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése