Akaratrobbanás...

Adj bele mindent!
Sok a bajos nyűg...
Már rezeg a léc, 
életkeret szűk.

Eltékozolt perc,
rámutat jelen.
Egykarú mérleg,
benne sors pihen.

Kimért egyensúly
őriz gőgösen,
míg a vágy uszít,
hív szerpentinen.

Nem beszélsz róla
néma holtjáték,
sok az üledék...
befagyott árnyék.

Kérdések, válaszok,
átélt szóhasadás,
tág terű mélységben
halk lélekrianás.

Tömény esszencia,
zsúfolt tapasztalás,
átvilágított tér,
akarat robbanás.

Nevenincs lendület,
mi felhőkig szédül,
s még próbálsz repülni,
csak úgy..., szárnyak nélkül...

Alkony
Zagyi Gáborné