Ára van...

Ébred a küszöbön
otthagyott fájdalom,
csúffá tesz, rám köszön.

Szemrehányón simul,
súg - Magamra hagytál. -
panasza nem csitul.

Boldogan megfürdik
nehéz sóhajomban,
ölel, szinte izzik.

Rész a lélegzetben
hűsége kitartón
bosszúállón üzen.

Bár gőgje arctalan,
csókja lelkembe ég...
Mindennek ára van.

Alkony
Zagyi Gáborné