Néha tomboló, néha
halk sóhaj a zeném.
A jellege változik,
van, hogy üvölteném...
Mint az élet hulláma,
egyszer fent, egyszer lent,
bennem dobban a ritmus,
mert soha nincsen csend.
Kemény rock, melódia,
esőcseppnyi halk nesz,
a kottát lelkem írja,
minden életképhez...
Elképesztő ütemek
széles repertoárban,
de játszom, amíg hallom,
amíg szól a dallam...
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése