Egy pillanat

Megállt, hogy összeszedje
zilált gondolatait...,
megfordult, hátranézett,
látta élete szilánkjait.

Nem érzett fájdalmat,
nem sírt a tegnapért.
Hullott elég könnye,
most már nincs miért.

A vádló kesergés,
tettekért hiába,
hite és akarata,
most élete lámpása.

Az ifjúság elszállt,
már a múltba veszve,
de köszön az élet,
minden reggelente...

Hálás a napfényért,
a percért, amit átél,
jobb későn mint soha,
súgja az őszi szél.

Alkony
Zagyi Gáborné
2014. 08.