Meg nem élt álmaim
kócos felhők őrzik,
szél tépte foltjain
napfény elidőzik.
Megpihen fodrain,
szelíden csipkézi,
csitítja átkaim,
kék vásznam fürkészi.
Bejárja árkaim,
átszövi, színezi,
kutatja titkaim,
lépteim tervezi.
Kétségeim űzné,
romjain túlmutat,
életre keltené
szunnyadó vágyamat...
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése