Talán a vészfék volt,
hirtelen megálló,
furcsa zűrzavar,
csak egy jegyvizsgáló.
Kövér sorsellenőr
a jegyemet kéri,
gyűrött papírfecnim
gőggel méricskéli.
A kezében tartja.
szégyenlem, hogy kopott,
ám van néhány foltja
amit megmosolyog.
Ráncolja homlokát,
meg-megforgatja.
Szánakozón rám néz...
Mit olvashat rajta?
Pecsétet lehel rá
nagylelkűn, kegyesen,
egy ideig érvényes...
csak ideiglenesen.
Sípszó, zakatolás,
békés, zöld jelzőfény,
most látom, ahol ülök
lekapcsolt szerelvény...
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése