Szárnyakat szövök...

Emlékek szöknek,
eltörölt könnyek.
Kitépett lapok,
helyettük álmodok.
Valót és igazat,
építek hidakat,
a képzelet pörög,
most szárnyakat szövök.
A vágyam féktelen,
nélküled védtelen,
lelkedben fürösztöm...
Félelem elköszön.

Alkony
Zagyi Gáborné