Vadrózsákat látok, sűrű folyondárok,
köztük vadvirágok, itt nem fog az átok.
Bódító illat, csitít, elringat.
Átfonnak hegeket borostyán-levelek,
örökzöld erezet, nem tépik tövisek.
Napfénnyel átszőtt vigasz vadon nőtt.
Burjánzó hajtások, itt nincs rejtély, zálog.
Csekély, mégis hatalmas, fölöttem áll, irgalmas...
Lépek, semmi nem tiltja, a csend örökké nyitva...
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése