Az erdő hangja

Nem hallok mást, csak a lélegzetem.
békéje csábít, vagy csak lépre csal?
Hisz rejtélyekkel átszőtt e világ,
sürgető, burjánzó létet takar.
Próbálok mögé látni, érteni
a fák, avar változó sóhaját,
gyönge és erős itt is létezik,
érezni a túlélés ritmusát.
Hangok, zörejek töltik be a teret,
mi halkabb tán, mint szívem lüktetése...
Láz a csend mögött ösztön sűrűjében,
az egyszerűség figyelmeztetése...

Alkony
Zagyi Gáborné