Szárnyak a fiókban...

Egysíkú valóság,
egy sablonban élve.
Ingerszegény óhaj
kínzó szürkesége.

Egyhangú körforgás
örökölt szisztéma,
fojtott lendületben,
a vágyódás néma.

Foltozott cipőt húz
az álmodott szándék,
szárnyak a fiókban,
csak gondolat játék.

A szem simogatja,
már-már fel is ölti,
a monoton szigorú
uralkodón költi.

Elveszett pillanat,
a jelen vágytolvaj,
szárnyak a fiókban,
zugba rejtett sóhaj...

Alkony
Zagyi Gáborné