Játszom a csenddel...

Csak a csenddel játszom, őszi színekbe mártom,
nincs másom. Sebezhető, hiába vigyázom.
Légiesen könnyű, szinte valószerűtlen.
Hűséggel ölel, magasztalnom szükségtelen.

Megtörik. Hulló esőcseppek zaja űzi,
s míg egésszé összefűzi, csak figyel, tűri.
Dobban és koppan, gyorsan, egyre hangosabban,
morajló torlódás, villám cikázva csattan.

Engedelmes, de mégsem veszik a viharban,
újjáélesztem, dédelgetem játszó társam.
Van, hogy rám-un eltűnik, majd bújik arcátlan.
Sorokba zárom. Hagyja, hogy tintába mártsam.

Alkony
Zagyi Gáborné