Lehet -e mindig fölfelé nézni
csak taposnia a bölcsek kövén?
Rejtvény leleményes rébuszokban,
ellenfényben múlt, koravén regény.
Sikertelen, szürke lapok között
könyvjelző, becsült fejezeteknél,
egy érzőszívvel betöltött szerep,
mély erezet lüktet gyökereknél...
Ahol hajtás ered, ég felé nyúl,
töröl, majd átír bejegyzéseket,
idézett, elmosódott részeket,
hová bevési magát döbbenet.
Rideg maszkokra mosolysmink minek...
makacs merevgörcs a nyakizmokba.
Fölösleges csak fölfelé nézni,
jóslatot ki írt a csillagokba.
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése