Érzések, elmosódó szélekkel.
Elnyel a végtelennek tűnő köd.
Nincs idő, esély. Zúdul, hömpölyög.
Érteni, látni bekötött szemmel.
Simulok a rám szakadó csendhez,
fojtanak a bent maradó könnyek.
Nincs több kívánság. Szigorú végzet.
Így nem ismertem még, új arca ez.
Csak lelkemben lángolnak a betűk,
imáim írnak égő sorokat,
míg a szó csengése ajkamra fagy,
kimondva egytől-egyig keserűk.
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése