Néha kell az ellentét...

Tűz a tüzet, víz a vizet
erősíti, naggyá teszi.
Szeszélyeit kiélezi,
tűzvészt hoz, vagy árral fizet.

Erősödik, duzzad, terjed,
hatalma lesz, gyilkos vonzás,
mint fájdalom és vívódás
drámájában társat keres.

Sír a dallam, boldogtalan,
könnyezik szonettkoszorú,
tragédiát ír szomorú,
hol az ég is csillagtalan.

Hol a szabott határérték,
van -e mérték? Kell ellenszer,
mi nem pirula, vagy vegyszer.
S nem tükör kell, csak ellentét.

A vigaszból legyen elég,
lásd meg, érezd a színeket,
a kontraszt élesebb lehet,
sötétet elűzi a fény.

Vidám, nevetésre késztet,
felszáradhat tőle a könny
pezsgéstől elfárad közöny,
csupa életízű részlet.

Falat bont a derűs kotta,
akkor is, ha csonkja marad,
ami rab volt lehet szabad,
hiszen víz a tüzet oltja.

Alkony
Zagyi Gáborné