Ahogy rám nézel, nem lát úgy más,
nincs pillantás, ami így éget,
részed vagyok, lelkedben élek,
felszabadult, édes tékozlás.
Szertelen, csak adni akarás,
birtoklás nélküli, bűntelen,
nem számolgatott, mert végtelen,
szívünkbe írt összetartozás.
Nincs rabság, csak szabad akarat.
- Röpülj! - mondod, s érzem, hogy féltesz,
igazodom lélegzetedhez.
Elengedlek, tudom itt maradsz.
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése