Tréfás percek...

Kéne egy toronyóra lánccal,
aranyból, bár nem tudom minek,
hogy nemesen üssön az időm!?
A válság úgysem érinti meg!
Rohan, rám tukmálja perceit,
s csak sürget, többet, egyre többet,
ha megtartanék, nyújtanék, párat,
türelmetlen, mérgesen ketyeg.
Úgy tanítanám keringőzni,
hátra is lépni, egyet-kettőt,
de gőgös, szóba sem áll velem,
vagy dobjak be egy törölközőt.
Meg sem hatná, csak rám számolna,
talán még gyorsabban, mint máskor,
igyekszem hát lépést tartani,
de modora becsapott már párszor.
Nem kell nekem toronyóra lánccal,
csak helyet foglalna, nagyon sokat.
Megelégszem a napsugarával,
reggelt, delet, estét az is mutat...

Alkony
Zagyi Gáborné