Gyermeki álmai, amit összegyűjtött,
tiszta lelke tettvágy fonalára fűzött,
szavakba öntött, tűnődött, elidőzött,
édes jövőt tervezett, sikerből gyöngyöt.
Csillagokba írt sorsban átok rejtőzött,
sötétben várt rá, s ő kezében vergődött,
küzdött, mint vad, menekült, bosszút esküdött,
de a gyönge lelke, darabokra törött.
Nem sérült mása, terhet cipelt figyelme,
űzték a "miért"-ek, nyugalmat nem lelve.
Tátongó rés, keresés a gépezetbe,
kapaszkodni, s veszni sodró őrületbe.
Semmi fizetve, van ára felejtésnek,
csak túlélni tanul, aki mindig kérdez.
Pontosan illeszkednek fogaskerekek,
nincs tengelycsere, más kotta szívverésnek.
Az idő a sebek örök nagymestere,
a lehetőség adott, s élni kell vele,
szerelem, s szeretet az élet fűszere.
Kék az ég, s széles a Jó Isten tenyere.
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése