Nincsen maszkom, csak a valódi arcom,
a lélekrajzomban nincsenek kódok.
Kilógok a sorból? Apró a lábnyom,
nem is játszom, szerencsét sem jósolok.
A lányos stílusom még kicsit kócos,
morcos ébredésem délig dúdolom.
Panaszom átlagos, egyolvasásos,
mint szappanopera a mozivásznon.
Keserű-méz bölcsesség nem idegen,
feketelevesnek ízét ismerem,
de amíg szivárvány színeit festem,
veszteség is apad a lyukas zsebben.
Becsapnak, mégis hiszek a szavaknak.
Javított defekt. Az effekt én vagyok.
Kis kapu nyílik. A nagyok vonzanak,
egy rozsdás sors kulcs a zárban elforog...
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése