Vakító fényben fürdik a hold,
de látod -e sötét foltjait...
a békés szelídsége mögött
érzed - e rejtélyes titkait.
Háborítatlan csöndje vonzó,
pedig fénye nem is a sajátja,
mint kapott boldogságtól tündököl,
varázslata csillagok románca.
Jussa nem mindig hiánytalan,
a pompája csak időleges...,
ragyogó sugárzása, a nap
fénylő uzsorája, de tökéletes...
Mily hasonló életvidámságom,
amitől még szívem is mosolyog.
Ha szemeteket ragyogni látom,
boldog igazán, én akkor vagyok...
(Gyermekeimhez)
Alkony Verseim Gondolataim
Icus Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése