Szeretlek hétfőn, kedden, s a hét minden napján,
reggel ajkadról csentem szót, mit szívből adtál.
Egy betűt sem felejtek, szeretem az ízét,
este nagyon várlak, s felmondom, mint leckét.
Ölelés jár cserébe, neked is, nekem is,
vállamról a gondból adok is, de veszek is.
Mintha szivárványnak fognám az egyik végét,
aminek a szemedben látom tükörképét.
Azt a részt te őrzöd, tudom nekem színezed,
becsülöm, vigyázom, s készítem a tiedet.
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése