Meddig...

Vágyálmokból megőrzött víziók,
milliók sóhaja utcazajban
veszik, mint tű a szénakazalban,
félelmüket suttogják vajúdók.

Féltett jövő köldökzsinórban.
Túlsúlyban a kényszerű képletek.
Örökölt vétkek. Ők vezekelnek,
s csak az altató választott dallam?

Gyűlnek, éleződnek ellentétek.
Gyengébb a jó, aki alázatos,
aki egy bogarat el nem tapos.
Ki tisztel másokat, s az életet.

Meddig tud tűrni, hamisat, mohót?
Jeldús góc. Túlfeszül, beleremeg
a gerincvelőben futó ideg.
Félelmüket suttogják vajúdók.

Alkony
Zagyi Gáborné