Magas, szürke fal, nyirkos és hideg.
Nem értett titok ajtaja nyílik,
megvilágított ismeretlenek.
Feléjük nyúl, békességben bízik.
Kellenek gyógyító vigaszfoltok,
ég bőr alá tetovált fájdalom,
enyhítést ígérnek hittapaszok,
éleslátást át a zűrzavaron.
Szokatlan fény bántja, kell a kendő,
tán nem veszendő becsukott szemmel.
Lehajtott fejjel csak vesztegelő,
vakon toporog, szívében csend jel...
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése