Gyászom bontom...

Fekete most ez a karácsony,
a gyászom bontom, csitítgatom.
Értenem kéne, vagy tán tévedek...

Tűz gyullad, ott hamvad, itt árva
üdvösségért a gyertyám lángja,
s a szél velem sírja át a csöndet...

Dermesztő most a csillanó fény,
sok-száz fokon jéggé fagy remény,
mint a fagyos földre hulló könnycsepp.

Már nem fáj semmid... ez a vigasz,
a mennyben jársz, hiszem, hogy igaz...
Örök tavasz... s a lépésed könnyed...

Már csak emlék az arc, s minden tett,
de nem felejt, aki szeretett...
Szívünkben élsz tovább, itt a helyed.

Alkony
Zagyi Gáborné