Epés...

Elköltöttem, mondja,
munkabér volt csupán,
minden hájjal megkent, 
s te csak nézed bután...

Kéz a kezet, szennyest
hófehérre mossa,
mint egy gőzborotva,
s a turkáló nyitva.

Botrány kirakatban,
de még jól öltözött.
Elkobzott nyakkendő
sosem lesz száműzött.

Kaptál derékszíjat,
húzd csak szorosabbra,
kérj tanácsot hogyan,
ha nincs több lyuk rajta.

Zsibbadó ujjakon
számolsz..., hogy mennyit érsz.
Vigasz, hogy majd egyszer,
kis helyen is elférsz.

Lehet puccos lesz majd
márvány táblán számla.
Mettől és meddig élt,
a jobb sorsra várva...

Alkony
Zagyi Gáborné