Fenyőillatú, édes-bús gondolatok,
átsuhanó, átélt emlékek képei...
a szigorú valóság és édes csodák,
megálmodott remény keverékei...
Mint egy kerek, fénylőn kisült cipó,
ami melegen, sugárzón rád mosolyog.
A búza megtört sorsa életre kel,
s varázsát, ha akarod megtalálod.
Keverőtálba szitált, életnyi sors,
beledagasztva cukrozott gondolatok,
nyomokban karácsony ízű ötletek,
falatnyi, gyümölcsöző pillanatok.
Hozzáreszelt meghitt, vidám morzsák,
csodában fürdött, diónyi káprázat...
szívedben áradó meleg szeretet,
amire nem kell, nincs magyarázat...
Felerősödő érzelmi kötődések...
látótérbe kerül a jelen igézete.
Magával ragad ölelő kezek ereje,
s megérint az ünnep lehelete...
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése