Miért fenyő?

A gonoszok elől bujdosott Krisztus.
Dús lombok alatt fáradtan megpihent.
Riadtan űzték a fák. Nincs lombköpeny!
Menj tovább! Mert mi is veled pusztulunk !.

Befogadták a szúrós fenyőágak,
óvták, betakarták a menekülőt.
Köszönte Krisztus, áldotta a fenyőt.
Légy öröme embernek, s a világnak.

Soha ne hullajtsd el a leveledet,
a legdélcegebb légy, s a legszívósabb.
Virulj, zöld tüskéid legyenek dúsak,
aki lát érezze e békességet.

Alkony
Zagyi Gáborné

Interneten talált történet alapján