Magányos táncuk ropják özvegyek...
A fonódó, ölelkező ágak,
mint aszott, gömbölyödő csontvázak,
a szél sodorta ördögszekerek.
Szétszóródó magvak. Élettelen?
Mint sértetten záródó, holt tenyér,
mely rózsaként nyílik, ha vízhez ér.
Zöldül, számára nincs reménytelen...
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése