Bűnös a szél... / Elnehezült szavak /

Engem kérdezz, ha érdekel az életem,
hiszen nálam jobban senki nem ismeri.
Egyszeri ajánlat, a bőröm emberi,
és más kerítésére nem teregetem.

A sztori szürke, a hibák fájdalmasak.
Lelketlen, ki színezi, tarkára festi,
darabokra tépi, majd útnak ereszti,
s nehezülnek pihék, nyárilenge szavak.

Bűnös a szél. Mert viszi, s itt-ott megtapad.
Felhő szakad, vihar a színt is lemossa,
de nincs bűnbánat, mi mindet visszahozza.
Banális történet, súlytalan, súlyosak...

Alkony
Zagyi Gáborné