Ha-jó a vége...

Kérdésekből jéghegyek,
Kínos lépés, egy, meg egy.
Rések, kiszögelések,
bennük az eltűnt évek.
Csak szokványos nyűg, túl szűk
rés, s fölötte keselyűk.
Ösztönből helyismeret,
tétlenség dráma lehet.
Az ítélkezés gőgje.
Tessék! jótett helyébe.
A vakhit nem vigasztal,
megroppan, mint üvegfal.
Kérdésekből jéghegyet...
jó indokkal épített,
hisz elolvad majd egyszer.
A válaszokból tenger
mi minden rosszat elnyel,
Mert jó, ha-jó a vége
s ha úszni tud az ember.

Alkony
Zagyi Gáborné