Mitől sorvad...

Régen eltört már varázspálca,
nincs jóéjt puszi,
s még a gonoszt is a hideg rázza.

Mikor mást mutat, torzít a tükör.
Összetört álom...
A valóság minden jót kisöpör.

Mikor iszony csak, ami rád köszön.
gödör mélyén ülsz...
s közöny bámul rád a hideg kövön.

Az imakönyv rongyossá olvasott,
szakadt gyöngyfüzér,
s azt érzed, hogy réges-rég elhagyott.

Jel kell, legalább egyetlen egyszer...
Mitől sorvad hit...
Mire vársz, segíts magadon ember!

Alkony
Zagyi Gáborné