Nincs hozzá ima...

Milliónyi fohász, egy éternyi sóhaj.
Könyörög, magyaráz. Állandó a moraj.
Örökké térdepel. Volt, van, és lesz miért.

Hiába özönvíz, százszínű a jellem.
Gőgös, keserű íz, örökké békétlen.
Jajj-szó csak hordalék, s elég mély a tenger.

Szürkül azúrkék-ég, de tán Isten lát még.
A sebzettek könnyét, a háborúk szennyét.
Nincs hozzá ima, ami tisztára mossa.

Alkony
Zagyi Gáborné