Valaki hiányzik...

Már csak egy kép a falon... Emlék itt belül.
Csendül a szó, s, mintha velünk mosolyogna.
Itt vagytok mind... súgja a szeme, ragyogja...
Forró a könny, mely arcomon végig gördül.

Valaki hiányzik, de mintha itt lenne,
figyelne minden lépést és mozdulatot,
s mi mind tudjuk, hogy valami megváltozott,
nem maradt más, csak a vidám tekintete...

Gyermekkacaj. Lelkemre simul gyógyítón,
s én koldulón gyűjtök minden egyes csöppet.
Édesmorzsák. Megtörik a kínzó csöndet,
figyelmeztetnek, hogy még van tennivalóm.

Tudok nevetni, megpihennek a könnyek,
de lelkem sebe friss és a fény is sápadt,
most felszakadt, ami rég szívemre száradt.
Együtt a szülői házban, de nélküle...

Már csak egy kép a falon... Emlék itt belül.
Csendül a szó, s, mintha velünk mosolyogna.
Itt vagytok mind... súgja a szeme, ragyogja...
Forró a könny, mely arcomon végig gördül.

Alkony
Zagyi Gáborné